|
|
|
PESTI SRÁCOK „PESTI SRÁCOK” Vannak kifejezések, mint például a „pesti srácok”, amelyeket többnyire anélkül használunk, hogy pontosan tudnánk azok tartalmát. 1956 őszének fegyveres utcai harcait legnagyobbrészt fiatal, tizen- vagy huszonéves munkások – a 25 évesnél fiatalabb korosztály, a „pesti srácok” – vívták. A felkelők – köztük a „pesti srácok” – lehetséges indítékai rendkívül változatos képet mutattak. „Voltak, akik az egyetemisták 16 pontjának érvényesítéséért váltak felkelőkké. Mások anyagi helyzetük javulását várták a forradalomtól. Olyanok is voltak, akik hirtelen felindulásból ragadtak fegyvert. Egyeseket a Szabad Európa adásai befolyásoltak. Csak néhányan voltak, akik önös célokért szálltak harcba.” – írja a korszak egyik szakértője. A fegyveres harc vállalásának indítéka lehetett a szocialista rendszer kategorikus elutasítása is. De az indítékok közé sorolható a romantikus hazaszeretet és a kalandvágy, a basáskodó és kizsákmányoló hatalom gyűlölete és a sivár életkeretekből való kitörés öröme. Nélkülük az október 23-án kezdődött forradalom néhány napon belül valamilyen kompromisszumba torkollott volna. A fegyveres felkelőcsoportok mindenesetre jelentősen befolyásolták – közvetve és közvetlenül – a politikai szférát. A felkelők hősies küzdelme adott nyomatékot a forradalmi követeléseknek, önfeláldozásuk nélkül elképzelhetetlen lett volna az októberi szovjet támadás visszaverése, Sztálin és Rákosi híveinek, követőinek eltávolítása a hatalomból, a többpártrendszer kereteinek megteremtése, a semlegesség bejelentése. A felkelők legfőbb politikai célkitűzése a függetlenség és a „demokratikus szocializmus” kivívása volt. A „pesti srácok” serepe és tevékenysége bármilyen jelentős és kivételes volt is, nem szakítható ki a forradalom egész folyamatából. A „pesti srácok” és a náluk idősebb felkelők primitív harceszközökkel – kézifegyverek, benzines palackok – szálltak szembe a szovjet tankokkal. Sikereikben természetesen a döntő tényező az volt, hogy a felkelők maguk mögött tudhatták a lakosság gyakorlati támogatását. A fegyveresek egy része október 30-ig a harcok alatt tanult meg a fegyverekkel bánni, a fiatalok jelentős része a „Szabadságharcos Szövetség” keretein belül tanult meg lőni. Akik pedig nem ismerték a fegyverek használatát, azoknak aki értett hozzá megmutatta. Több szerencsétlenség következett be a fegyverekhez nem értő és azzal játszó 13–15 éves gyerekek között, akiknek leszerelését november első napjaiban is csak nagyon nehezen tudták végrehajtani. A nehézfegyvereket katonaviselt hozzáértő személyek, sok esetben tényleges katonák kezelték, de a „molotov koktélt” veszélyesség ellenére többnyire a fiatalabb korosztályba tartozó fegyveresek, gyerekek használták. Kiállításunk az 1956-os forradalom és szabadságharc eddig méltánytalanul elhanyagolt és elhallgatott metszetét kívánja bemutatni. A kiállítás megrendezésével többek között választ kívánunk adni azokra a kérdésekre, hogy milyen volt a forradalom időszakában a tizenéves kamaszok és a húszas éveik elején járó fiatalok – a „pesti srácok” – élete, hogyan, milyen úton kerületek kapcsolatba a forradalom és szabadságharc eseményeivel. Bemutatjuk, hogy mit jelentett ebben a felnőttekre szabott világban gyereknek, fiatalnak lenni. Az oly sokat emlegetett „pesti srácoknak” a világát – a felkelés és szabadságharc „hétköznapjait” – szeretnénk hitelesen bemutatni, azokat a fiatalokat akiknek a hősies fegyveres harca nélkül a forradalom nem győzhetett volna. A forradalom és szabadságharc időszakában bekövetkezett veszteségek 44%-át a „pesti srácok” korosztálya adja. Az életüket vesztett fiatalok – a teljes veszteség 21%-a – 19 éves, vagy annál fiatalabb volt, 4%-uk a 16-ik életévét sem élte, élhette meg. A „pesti srácokat”, 1956 fegyveres felkelőit mutatjuk be, azokat, akik a forradalom napjaiban a legelszántabbak voltak, s akik a győzelemért a legtöbb személyes kockázatot vállalták, akikre – ha itthon maradtak – többnyire a meghurcoltatás, a társadalomból való kirekesztés, később pedig a még inkább fájó közöny vagy felejtés várt.
|
|
| Oldal tetejére | |
