1956 és 1957 között az édesanyja magyar menekült férfiakat fogadott be a házukba. Ekkor csak hatéves volt, de emlékszik a közös bicikli túrákra, amiket a Vöröskereszt által adott bicikliken tettek meg. Mivel nem volt autójuk, nagyon sokat bicikliztek együtt. Édesanyja segített a magyaroknak munkát vállalni, beilleszkedni, elvitte őket akár vásárolni is. A fiúk szinte családtagként éltek velük. Ha Budapestről hallotta őket beszélni mindig nagyon odafigyelt, hogy megértsen belőle valamit, de az édesanyja azt mondta neki, hogy soha ne kérdezze őket erről, mert a téma fájó lehet számukra. Heather Mcmillan nemrég könyvet írt My mother and the Hungarians and other small fictions címmel a gyermekkori emlékeiről.
Származási ország Új-Zéland