1956-ban egy bányász szanatóriumban dolgozott. December 2-án találkozott egy asszonnyal, akinek családja két fiatal, átfagyott magyar menekültet fogadott házába az előző éjjel. Krystyna beavatta turnusvezetőjét majd a szanatórium igazgatóját is, akikkel egyet értettek abban, hogy nem lett volna biztonságos, ha tovább maradnak ott a menekültek. Így megszervezték elszállításukat "lovasszánon való kirándulásnak" álcázva. Amíg tárgyaltak az elszállításról, pár perc alatt az egész házat körülvették szczawnicai lakosok, akik meg akarták védeni ezeket a fiatalokat, felfegyverkezve gereblyékkel, botokkal, villákkal. A "Renata" panzióban Imrecze Zoltánt és Földes Ervint orvosi ellátásban részesítették. Szobájuk előtt a bányászok éjjel-nappal őrséget tartottak. Amikor felgyógyultak, Krystyna a gyűjtött pénzből vett számukra ruhákat, gyakran vitte őket kirándulni is. A rendőrök többször jöttek értük, de a szczawnicai lakosok megvédték őket. Később a Magyar Forradalmárokat Segítő Egyetemisták Krakkói Bizottsága révén Krakkóba került a két magyar.
Származási ország Lengyelország, Szczawnica