A rendezvényen Modori László polgármester köszöntője után Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter és nagykövet idézte fel a hatvan évvel ezelőtti eseményeket. A történész tizenöt évesen élte át a forradalmat, s bár a fegyveres harcokban nem vett részt, több emlékezetes helyszín szemtanújaként számolt be a történekről. Amikor az orosz csapatok bevonultak, hogy leverjék a forradalmat, a brutális megtorlás ellenére mégis reménykedtünk, és azt skandáltuk, hogy minden ország katonája menjen a saját hazájába – idézte fel Jeszenszky Géza. Elmondta, hogy Antall József néhai miniszterelnök is Somló környékén nevelkedett, csakúgy mint Modori Sándor, aki vájárként kereste kenyerét és a forradalom idején Budapesten dolgozott.

Jött a hatalmas túlerő, néhány napig még tartották magukat a forradalmárok, aztán az oroszok felszámolták az ellenállást. Modori Sándor harcos volt, 1957 nyarán jöttek érte. Ő volt a tizenketted rendű vádlott, halálra ítélték, mert vállalta, hogy a magyar népért harcolt – mondta Jeszenszky Géza. Hozzátette, az ország lakosságának több mint tíz százalékát üldözték, és azért volt könyörtelen a bosszú, mert a nemzet robbantotta ki a forradalmat és szabadságharcot, és el kellett venni az emberek kedvét attól, hogy további megmozdulásokat szervezzenek.

A volt külügyminiszter úgy fogalmazott, a magyar nép nemcsak 1956-ban, hanem 1989-ben, a rendszerváltoztatáskor is megmutatta bátorságát.

A beszédet követően leleplezték és megkoszorúzták Modori Sándor emlékművét.

A büszkeségpont létrejöttét az 1956-os Emlékbizottság támogatta.

Forrás és fotó: veol.hu